32. Budapest WIZZ félmaraton 2017.09.10.

A mai napon 1 óra 48 perc 34 másodperc alatt, 4:59 perc/km átlagsebességgel, 4:23 perc/km-es befutóval teljesítettem a 32. Budapest WIZZ Félmaratont (az órám szerint egyébként 21.84 km-t futottam, ebben a 2.5 km bemelegítő futás nincs benne). Mint az várható volt, nem sikerült javítanom az idei K&H-n elért 1:45-ös PB-men, egyrészt mert 25 fokos meleg volt, és nem bírom a meleget, másrészt mert két maraton közé ékelődött ez a verseny, és nem tudtam 2 hét alatt elegendő gyorsulást elérni. Azért elégedett vagyok. Nagyon közel érkeztem be az eddigi legjobb eredményemhez, és messze nem haltam meg annyira, mint a K&H-n. A férjem készített egy kis statisztikát is: abszolútban (női+ffi): 1229 férfi és 172 nő előzött meg (köztük az Országos Bajnokság versenyzői), 1401. lettem a 8312 egyéni félmaratonista induló közt, az első 16.8%-ban futottam be. Abszolút nőiben 173. lettem a 3034 női indulóból, a nők között az első 5.7%-ban voltam benne. Korosztályomban a nők között (W45, 45-49 éves korú nők) 20. lettem a 312-ből, amivel az első 6.7%-ban érkeztem be. Különösen az utóbbi kettő eredmény melengeti meg a szívem. Ilyen nagy versenyen, profik közt, 3 év futómúlttal, két év versenyzéssel, ez jó eredmény :) Happy :)?
Ha érdekelnek a részletek, íme:
Elég rossz éjszakám volt. Nem is értem, miért izgultam annyira, hiszen előre úgy készültem, hogy nagy valószínűséggel nem tudok most PB-t futni, túl meleg lesz, egyszerűen futok egy jót, várhatóan két órán belül, nagy buli lesz, több mint tízezer ember, rengeteg szurkoló, élvezni fogom, ennyi volt a nagy terv Még csak itinert sem készítettünk. Ennek ellenére négyszer ébredtem fel, hogy mosdóba kell mennem, szomjas vagyok, éhes vagyok, nem tudok visszaaludni, csak ha légzőgyakorlatokat végzek vagy relaxálok-meditálok, és egyébként is álmodtam valami rémeset, miszerint kiértünk a verseny helyszínére, és ott derült ki a start előtt, hogy otthon felejtettem a pulzusmérőmet, a körömvédőmet, végül pedig kiderült, hogy még a futócipőmet is otthon hagytam, jesszus, fel is ijedtem :-D
Ennek ellenére, amikor 6:00-kor csörgött a vekker, elég frissen-üdén ébredtem. Szokásos verseny előtti rutin: fürdés, öltözés, zabkása reggeli. 7:45-kor indultunk Fótról. A házi izómat majdnem otthon felejtettem, már az ajtóból fordultam vissza, eszembe jutott az éjszakai álom :) Jó időben értünk be, bekocogtunk a Városligetbe bemelegítés gyanánt, én még ott tettem rá egy km-t, aztán WC-re sorban állás közben lenyomtam a gimnasztikát, majd megkerestük a zóna bejáratot, és ott a parkban sprinteltem párat. A férjem a 3-as zónába regisztrált (5:00-5:30-as tempóhoz), ennek a közepébe álltam be valahová. Már csak 5 perc volt a startig, mikor eszembe jutott, hogy a körömvédőket elfelejtettem felvenni!!! Ismét eszembe jutott az éjszakai álmom :) Úgy tűnik, ez egy ilyen nap, egy ilyen verseny, kicsit szétszórt vagyok :-/ Szóval ott a start előtt pár perccel a rajtzónában cipő, zokni le, körömvédő fel. Gondolom, egy páran néztek, hogy mi a szösz ez :) Lényeg a lényeg, nem felejtettem el végül, még időben éppen kész lettem a starthoz :)
Óriási volt a tömeg. 6:41-esben startoltunk el!!! És képtelenség volt előzni! Durva volt. Nem éreztem, hogy futok! Mondjuk elhatároztam, hogy nem futom el az elejét. 5:30-as startot terveztem. Hát túlteljesítettem a lassú indulást :-D Nem is szállt el úgy az elején a pulzusom, mint mostanság. 177-ig ment csak fel 2.5 km-nél, mikor már kicsit lazult a tömeg, és elkezdhettem előzni 5:00-4:40-esben.
Az első 10 km-en durván tempósan előztem a mezőnyt. Folyamatos koncentrációt igényelt, hogy megkeressem a rést a pajzson, hogy hol tudok elslisszanni két test között anélkül, hogy ütköznénk. Ez után a verseny után sem lettem sokkal okosabb, hogy mi a jó taktika. Biztosan nem a saját tempómnak megfelelően választottam start pozíciót. Vagy a 3-as zóna első sorából kellett volna indulnom, vagy a 2-es zóna végéről. De ha meg onnan indulok, akikkel egy tempót tudok futni és nem kell folyamatosan előznöm, akkor meg elfutom az elejét :-/ Szóval nincs tutti jó megoldás :-/ Az biztos, hogy lélektanilag nekem jobb, ha én előzök végig a 21 km-en, mint ha engem előznek :) Technikailag és fizikailag, illetve mentális koncentrációban pedig kicsit nehezebb végig előzni.
Kb. 10 km-nél értem el a tempómban futókat. Onnantól is folyamatosan előztem, de már nem olyan vadul. 10 km-től minden frissítő ponton vizeztem magam a dézsáknál, és vettem egy pohár vizet, amiből ittam is 1-2 kortyot, a többit meg magamra öntöttem, úgyhogy megint csurom vizesen érkeztem a célba, és mindig vissza kellett előznöm azt a 20-30 futót, akik lehagytak a fürdőzés alatt :) A Nyugati felüljárón lefelé lehetett igazán durván előzni, ott vagy 100 embert hagytam magam mögött. Még mindig voltak tartalékaim. Még a befutónál is előztem, ámbár ott már nem volt könnyű, mert ismét is besűrűsödött a tömeg.
A pulzusom azért csak elszaladt, mikor lementem 5:00-es tempó alá, először csak 180ra ment fel, de aztán elég sokat volt 185, sőt 187, ami az eddigi legmagasabb tartós pulzus maximum (195 volt a csúcs a 4:23-as befutónál :), de nem éreztem nehéznek, nem kapkodtam levegő után, egészen kényelmesen tudtam teperni 187-es pulzussal :)
A verseny után sem éreztem magam olyan elhasználtnak, mint mondjuk akár a K&H, akár a Nightrun után. És még 4 évszak érmet is kaptam :) Hazatepertünk, tusi, öltözés, és irány a nagy családi névnapi buli Keszin :) Jó nap volt :) Nagyon köszönöm a férjemnek a fuvarozást, térbeli terelgetést, szurkolást, nagyon szuper, hogy csak a versenyre és magamra kell koncentrálnom, minden másra ő gondol :)



Kövess minket a Facebook-on!